
Emlékezés
Kiss Péter
Kiss Péter keze nyomát őrzik a tojáshéjak csipkéi, a vásznak fényei és a fába vésett címerek. Ez az oldal azért készült, hogy munkássága együtt maradjon, és tovább szólhasson.
Búcsúszavak
Ahogy rá emlékeznek
„Mindenki szerette, mindenki ismerte, mindenkihez volt egy jó szava, senkit nem ítélt meg és nem ítélt el.”
„Mindenkit elfogadott annak, aki és ami. Végtelen türelme volt, és elképesztő nyugalmat árasztott magából.”
„Hűség a hazához, hűség a családjához, hűség a hivatásához, s hűség szeretett településéhez, Kistarcsához. Sirassuk, hogy elment, de örvendjünk annak, hogy velünk volt!”
„A Kistarcsai Napok kiállításain évente részt vett, és a látogatóknak ismertetőt tartott a strucctojás-faragás sajátosságairól, a fafaragásról és festett képeiről.”
„Ha különösen jó kedve volt, énekelve jött be az iskolába. Élete volt a tanítás. Számomra ő volt A TANÁR.”
- Több mint harminc éven át tanított, és több mint háromezer diákja volt. Élete utolsó heteiig oktatott: felnőtteket a Mihály Dénes Szakképző Iskolában, unokáját pedig faragni.
- Diákjaival fából faragott haranglábat készített a régi kopjafák magyar motívumaival; ma is ott áll az iskola udvarán.
- Díszletfestőként a filmgyárban többek között a Tüskevár forgatásán dolgozott. Ő írta díszes, cirádás betűkkel a kistarcsai ünnepségeken átadott okleveleket.
- Huszonöt alkalommal volt állandó kiállítója a Kistarcsai Napoknak, és alapító tagja a Kistarcsai Kulturális Egyesületnek.
Archívum